HATÁRTALANUL

HATÁRTALANUL

„Jöttünk, láttunk, visszamennénk”
Erdélyi körúton jártak a Grassalkovich iskola növendékei

A vecsési Grassalkovich Antal Német Nemzetiségi és Kétnyelvű Általános Iskola 7. évfolyamos tanulói 2025. április 14-18-ig felejthetetlen napokat töltöttek Erdély legismertebb helyein.

Hétfő reggel 5:30-kor indult útnak az álmos, de izgatott, csaknem 50 diák és az őket kísérő 4 nevelő.

Első állomásunk Arad volt, ahol meghallgattunk egy szavalatot és koszorút helyeztünk el a 13 vértanú emlékművénél, majd megtekintettük a Szabadság szobrot. Ezután Déva felé vettük az irányt. Sajnos a telekabin nem működött, ezért lentről tudtuk csak megcsodálni a várat. A felvonó bejárata előtt néma játékkal eljátszották a gyerekek Kőmíves Kelemenné tragédiáját. Innen Vajdahunyad várához gurultunk, ahol csodálatos kilátásban volt részünk. Megnéztük a lovagtermet, elcsodálkoztunk a vár hatalmas tornyain, belenéztünk a vár kútjába és végigsétáltunk a várba vezető fahídon. Alkalmunk nyílt megnézni egy panoptikumot is, amely a korabeli kínzóeszközöket mutatta be. Ezt utunk utolsó állomása, Gyulafehérvár követte, ahol a 13. században épült Székesegyházat látogattuk meg. Itt is koszorút helyeztünk el a Hunyadiak kőszarkofágjainál. Fáradtan és éhesen érkeztünk meg az első szállásunkra, Aranyosgyéresre. A Hotel Tiver nevű szállodában meleg vacsorával vártak bennünket. Esti elfoglaltságként a nap eseményeit írták le a tanulók a naplóikba és kitöltötték a napi totót, amivel számot tudtak adni arról, hogy milyen új információkkal gazdagodtak az első napon.

A második napon a délelőttöt a Tordai sóbányában töltöttük. Járatról járatra haladva kaptunk egyre több új információt a só korabeli bányászatáról és felszínre szállításáról. A bánya adottságainak köszönhetően visszhangoztak a kórusban kiabált szavak. A belső térben a tüdőnket tisztította az ottani levegő. A káprázatos látvány mellett a játéknak is bőven jutott szerep. Lehetett biliárdozni, csónakázni, minigolfozni, pingpongozni vagy nyugágyakon pihenni. Mindenki talált kedvére való elfoglaltságot. Éhesen érkeztünk meg újra a szállásunkra ebédelni. A délutánt a Tordai-hasadék felfedezésével töltöttük. Igaz, az út elején egy kis eső ránk ijesztett, de mi dacolva az időjárással haladtunk egyre beljebb a hasadékban. Jól tettük, mert az eső hamar elállt, sőt még a nap is ránk mosolygott. Az eső miatt izgalmasabb lett a túra, hisz a kövek csúszósak lettek, de mindenki betartotta az út elején elmondott szabályokat, így sérülés mentesen és a látványtól elbűvölten indultunk a második szállásunkra, Felsősófalvára az Engi Panzióba.

A harmadik napon a reggeli után Segesvár felé vitt az utunk. Ott  a helyi középiskolásokkal közösen meghallgattunk egy verset és koszorút helyeztünk el Petőfi Sándor szobránál. Megnéztük Drakula házát és végigmentünk a híres Diáklépcsőn. Ugyanitt fogyasztottuk el az ebédünket, és adtuk át a szülők által összekészített adományainkat az alapítvány vezetőségének. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani az adakozóknak! Ebéd után Székelyudvarhelyre mentünk. Itt Elekes Gyula tűzzománcművész várt bennünket, aki a tűzzománc készítésének rejtelmeibe avatott be bennünket, majd mindannyian készíthettünk egy tűzzománc medált, amit ott helyben ki is égettek. Nem kellett sokat utaznunk a következő állomásra. Szejkefürdőn a székelykapukról, a mintázatuk jelentéséről hallgattunk előadást, majd végigsétáltunk a 14 székelykapu alatt, így jutottunk el Orbán Balázs sírjához.  A nap utolsó állomása Korond volt, ahol betekinthettünk a kerámikus műhelybe. A kézművesek elmesélték a tárgyak készítésének és festésének technikáját. Mindenkit megdöbbentett, hogy minden egyes darabot kézzel készít a család. Mindannyian vásároltunk valamilyen emléktárgyat, amivel képletesen hazahoztunk egy darabot Erdélyből. Késő estére érkeztünk a szállásunkra, Felsősófalvára.

A negyedik nap megint a természeté volt. Gyergyószárhegyen álltunk meg először, ahol megnéztük a Lázár kastélyt. Megtudtuk, hogy a kerítés egyes részei még eredetiek, és ezen a helyen nevelkedett néhány évig Bethlen Gábor. Kanyarokkal és szerpentinekkel tarkított út után eljutottunk a Gyilkos-tóhoz, ahol még lehetett havat látni, miközben pólóban csodáltuk az elénk táruló látványt. Néhányan felmásztak a kilátóba, ahová egy patak fölött átívelő fatörzsön át lehetett eljutni. A nap fénypontja a Békás-szoros volt. Sétánk során a fölénk tornyosuló hatalmas sziklák tiszteletet és csodálatot ébresztettek mindannyiunkban. Fáradtan tértünk vissza a szállásunkra, ahol mindenki készíthetett magának kürtöskalácsot és íjászkodhatott.

Az utolsó napon hosszú út vezetett hazafelé. Út közben megálltunk Kolozsváron, ahol ellátogattunk Mátyás szülőházához, megnéztük a Szent Mihály templomot és a mellette álló monumentális Mátyás szobrot. Utolsó állomásunk Nagyvárad volt, ahol a Püspöki Palotát és a Székesegyházat tekintettük meg. Az esti órákban érkeztünk meg Vecsésre.

Fáradtan, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva értünk haza. Minden gyerek megnevezett egy helyet, ahova szívesen visszamenne.

Köszönjük Török Tamás tanárúrnak a szervezést!

Gáspárné Hatvani Gabriella
osztályfőnök