Iskolánk története

Iskolánk története

Iskolánk Vecsés legősibb településrészében, az úgy nevezett Faluban/ Ófaluban található. 1786-ban, a török háborúk pusztítása után ide települtek azok a dunai sváb családok, melyek leszármazottai ma az iskola tanulólétszámának jelentős hányadát alkotják. A jól termő síkság megművelésére sok német, szlovák és magyar telepes érkezett.

Már 1797-ben megalakult a község első iskolája, melyet a római katolikus egyház tartott fent. Az iskola első tanítója Valentin Hertlein volt. A mai Iskola utca –Fő utca sarkán álló épületbe mintegy 60 – 80 gyermek járt. A tanév november elsejétől április 24-ig (Szent György napig) tartott.  A gyerekeknek a gazdaságban kellett dolgozni, az áprilistól novemberig tartó időszakban, így nem tudtak iskolába járni. Csak az iparos családok gyermekeinek tartottak tanítást a nyári hónapokban.

Mivel a lakosság zöme német anyanyelvű volt, az oktatás nyelve a német lett, és mintegy száz éven keresztül az is maradt.

Vecsés lakosságának nemzetiségi összetétele az elmúlt két évszázadban fokozatosan változott. Egyre több magyar család települt a községbe. Ez maga után vonta, hogy a német nyelvű lakosság megtanulta a magyar nyelvet is.

Egy 1890-es évek közepén megjelent törvény előírta a kétnyelvű oktatást. Ennek következtében két évtized alatt a korábbi német anyanyelv kiszorult az oktatásból. Az elemi iskolában még oktatott "másodnyelvként" sem maradt meg a német. Ez vezetett oda, hogy a nemzetiség az anyanyelvén írástudatlanná vált. E körülményben is gyökeredzik a később felgyorsuló anyanyelv-vesztés.

Az 1900-as évek elején Vecsés lélekszáma a bevándorlásoknak köszönhetően jelentősen megnövekedett, új településrészek jöttek létre, így új iskolák létesítésére volt szükség.

1904-ben bevezették az állami oktatást. 1905-ben az Állami Elemi Népiskolával párhuzamosan megszervezték Vecsés község iparos tanoncképzését is.

1916-ban megalapították a Vecsés -Telepi Római Katolikus Hitközségi Polgári leányiskolát, mely a növekvő tanügyi igények mellett az egyház nevelésben betöltött szerepét is igazolta. 1925-ben létrejött az Államsegélyes Községi Polgári Fiúiskola, a húszas évek elején pedig az Állami Leányiskola, valamint a Községi Gazdasági Továbbképző (ismétlő) Népiskola.

A második világháború után kialakult Vecsés ma is érvényes iskolatérképe: Központi Iskola a Faluban, Felső telepi Iskola a Petőfi téren, a Budapest-Szolnok vasútvonal déli oldalán pedig az Andrássy telepi Iskola a Martinovics téren, valamint a Halmy telepi Általános Iskola.

Erre az időszakra esett a német nemzetiségi lakosság teljes anyanyelv-vesztése is: az idősebbek egymás között még svábul beszéltek, de a fiatalok már csak magyarul. Súlyosbította a helyzetet a német nemzetiségűek málenkij robotra hurcolása, majd az ezt követő kitelepítések.

A Központi Iskola, melyet iskolánk jogelődjének tekint, nagyon nehéz körülmények között működött.

A Fő út 40, 64, 90, 102, később a 112. számú iskolaépületben összesen tíz tanteremben folyt a tanítás.

Iskolánk az ötvenes években dolgozók esti továbbképzését is megvalósította, 1964-től pedig gimnáziumi osztályt indított, mely kilenc éven át működött.

Az iskola háború utáni igazgatói voltak: Víg Mária, dr.Cservinka Jenő, Szalai István, Spengler Györgyné, Kárpáti Györgyné, Ötvös Józsefné, dr. Patkós József, Sárdi Krisztina.

Az áldatlan állapotok, a több egymástól távol lévő épületben szétszórt tanítás  megszüntetésére, Vecsés Község Önkormányzata 1992-ben kezdeményezte egy új, minden igényt kielégítő iskola építését. A Laczkovics László nívódíjas építész által tervezett iskolát 1994-ben vehették teljes mértékben birtokukba iskolánk akkori tanulói.

A tantárgyak sorába több évtizedes szünet után 1983-ban visszatért a német nyelv. Nem, mint az oktatás általános nyelve, hanem mint tanítandó nemzetiségi nyelv. Ma az iskola - jelentős nemzetiségi hagyományőrző tevékenységgel kiegészítve programját – a kétnyelvű oktatásra fekteti a hangsúlyt.

Iskolánkat 2014 óta a helyi német nemzetiségi önkormányzat tartja fent.